betyar-kuria logo
Kiskunsági Betyár Kúria Rendezvényház és Vendégház Kiskunsági Betyár Kúria Rendezvényház és Vendégház Kiskunsági Betyár Kúria Rendezvényház és Vendégház Kiskunsági Betyár Kúria Rendezvényház és Vendégház Kiskunsági Betyár Kúria Rendezvényház és Vendégház Kiskunsági Betyár Kúria Rendezvényház és Vendégház Kiskunsági Betyár Kúria Rendezvényház és Vendégház

Kunszentmiklós

Sok-sok évezreddel ezelőtt a két nagy folyam között, a Duna – Tisza közén a víz volt az úr. Az áradások szabadon öntötték el ezt az óriási „teknőt”. Az Ős-Duna vándorló vize észak-dél irányú medreket vájt magának, és csak lassanként töltötte föl hordalékával a „vízvötte” tájat.

Nagyjából tízezer éve, a jégkorszak végére alakultak ki tájunk ma ismert földrajzi-éghajlati viszonyai. A vizek összébb húzódtak, s a parti buckák már alkalmasak voltak kunyhók építésére a mai Kunszentmiklós területén is.

A bronzkorban vált először népessé ez a környék. Az ekés földművelő nép földsáncokkal erősítette meg a folyómedrek melletti magaslatokra települt falvait. A sáncokon belül sűrűn álltak a vékony, vert falú házak.

A Kr. e. 4. században nyugatról érkezett kelták mintegy négy évszázadon át éltek ezen a vidéken. Velük jelent meg itt az élet új arculata, amely már hasonlatos a maihoz. Használták az ekevasat, a kaszát, a könnyű kocsit, a pénzt, a zománcot, az üveget, kétköves forgó malmokon őrölték a gabonát, kenyeret sütöttek.
Kr. utáni első évezredet a keleti népek szüntelen nyugatra áramlása jellemezte, amelynek végső állomása az utolsó nagy füves puszta, az Alföld volt. A Belső-Ázsiából induló, viharosan keletkező és széthulló lovas nomád birodalmak egymás nyomában szorították nyugat felé a környező népeket. Így került be Kr. után 550 körül a Kárpát-medencébe egy addig ismeretlen, nomád nép, az avar.

Amikor eleink megérkeztek, az ország középső, védett területeit a fejedelem törzse szállta meg. Árpád utódai a Duna mentén váltogatták a téli és nyári szállásukat. A fejedelmi család tagjainak nevét viseli a Duna bal partján Fajsz, Solt, Taksony és Tass község. Törzsi előkelőségről kaphatta a nevét Dömsöd és Vecse falu is.
A kalandozások kudarca után a terjedő földművelő életforma és a kereszténység fölvétele segítette az állandó szálláshelyek kialakulását. Ezen a vidéken a vízjárta területekből kiemelkedő kisebb halmokon emelték a téglából vagy réti mészkőből épült templomokat. Ilyen építmények alapjai látszanak még ma is Apaj közelében, a kunszentmiklósi fölszögi temető kőkeresztje alatt, valamint a kunbábonyi Templomtelek dűlőben.

A sok kis falut kevés ember lakta. Vizek partjára húzódott, húsz-huszonöt családos, egyutcás kis települések voltak ezek, földbe süllyesztett, szalmával vagy náddal fedett, ablaktalan, déli tájolású, egy-helyiséges kunyhókkal. Ezt a sűrű faluhálózatot pusztították végig 1241-ben a tatár hadak.

A kunok voltak a népvándorlás utolsó nomádjai a keresztény Európában, akik Kr. u. 1000 körül Kína területéről indulva sodródott nyugatnak. Birodalmukat a XIII. század elejétől fenyegették a keletről előretörő mongolok, akik 1223-ban végleg le is győzték őket. Aki nem hódolt be közülük, az nyugatnak indulva érte el hazánkat, ahol IV. Béla idején telepedtek le.

Első állandó kun falvak a nomád téli szállásokból alakultak ki, és a XV. századra már hasonlók voltak a magyarokéhoz. Az egyutcás falu portáinak elején álltak a sárból vert lakó-házak. A konyhából fűtötték a szobai szemeskályhát és a külső kemencét. A ház mögött álltak a mezőgazdasági építmények. A karám volt a legfontosabb, mert a kunok hagyományos foglalkozása a megtelepedés után is az állattartás maradt. Tágas legelőiken szarvasmarhát, sertést, juhot és lovat tartottak, míg a ház környékét a baromfifélék uralták. Szántóföldjeiken búzát, rozsot, árpát és kölest termesztettek. Ipari növényük volt a len és a kender, a konyha-kertiek közül főleg borsót, lencsét és tököt, a gyümölcsök közül pedig szilvát, meggyet és cseresznyét termesztettek.

Az 1730-as évek pusztító pestisének következtében a lakosság közel egynegyede halt meg. A lakosság pótlására a járványt követően főleg a Felvidékről jöttek új betelepülők, és ekkor kezdődött meg a cigányság beköltözése is.

Még a XIX. század első felében is őrizte eredeti formáját Kunszentmiklós. Házai, portái, utcái egy kb. másfél kilométer hosszú, két-háromszáz méter széles földnyelvre szorultak. Ezt a területet keletről a Bakér, nyugatról a Székalja vízállása határolta, északról és délről pedig a kertek gátolták a terjeszkedést.

Kunszentmiklós múltba gyökerező, hagyományos paraszti kultúrájának visszaszorulása az 1867-es kiegyezés táján indult meg erőteljesebben. E kultúra jellemzőinek kiszorulását a mindennapokból a beköltöző kereskedők, iparosok, értelmiségiek által hozott, és utánzásra kínálkozó életformája indította el, amely a . XX. század második felére zárult le. Ekkorra tűnt el véglegesen a hagyományos paraszti kultúra.

Balogh Mihály munkája nyomán

Betyár Kúria

6097 Kunadacs, Alsó-Adacs

Fenntartó:

Közösségi Információs
Térségi Alapítvány

Levelezési cím:

6090 Kunszentmiklós
Bankos Károly u. 5.
+36 20 911 58 35

GPS:

+46°56'18.9", +19°19'31.36"
(
46.938591, 19.325377)

E-mail:

etelka@hazokt.hu
kuria@betyar-kuria.hu